Kérdése van? 06702378322
Lopes-Szabó Zsuzsa életrajzi könyve édesapjáról, a Bükki füvesemberről
A könyv rendkívül személyes jellegű életrajzi könyv, tele régi családi anekdotákkal, családtörténettel, a múlt emlékeivel és sok különleges fényképpel. Zsuzsa azzal a szándékkal írta, hogy bemutassa az ember a ’Gyuri bácsi’ mögött. Milyen apa, milyen fiú, milyen testvér volt. Miben hitt, mit szeretett, hogyan látta az életet.
Olyan természetes volt számomra, hogy meg kell őt örökíteni egy könyvben is, nem csak videófelvételeken és újságlapokon. Azért könyvben, mert nagyra tartotta a könyveket, és határtalanul büszke lenne rá, hogy őróla is született egy, ráadásul azt a lánya írta. – kezdi Zsuzsa arra a felvetésre reagálva, hogy mi okból is írta ezt a könyvet, majd így folytatja: Nem szabad hagyni, hogy elfelejtsék az emberek a füvesembert és az ügyet, amit képviselt, amiért harcolt, ami kitöltötte élete utolsó 25 évét. Ezzel együtt arra is emlékezni kell, amivel példát mutatott a világnak kitartásból, hitből, meggyőződésből. Célom volt bemutatni az embert, akit kevesen ismertek. A könyv alcíme: Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl. Bár nem választható el az ő neve a gyógynövényektől, mégis azt hiszem, hogy életével másként is mutatott példát. Megmutatta, hogy idős korban is lehet új foglalatosságot keresni, amit szenvedélyes hittel akár sikerre is lehet vinni.
Lopes-Szabó Zsuzsa könyve, az Apám, a füvesember egy rendkívül személyes jellegű életrajzi könyv, tele régi családi anekdotákkal, családtörténettel, a múlt emlékeivel és sok különleges fényképpel. Zsuzsa azzal a szándékkal írta ezt a könyvet, hogy bemutassa az embert a „Gyuri bácsi” mögött. A könyvből kiderül, hogy Gyuri bácsi milyen fiú, milyen testvér, milyen apa volt. Miben hitt, mit szeretett, hogyan látta az életet.
„Azt akartam, hogy az emberi oldalt lássák. A bölcs, sokat tudó Gyuri bácsi mögött azt az embert, akiben annyi spiritusz volt 94 éves koráig, hogy három embernek elég lenne. A vállalkozó szelleme, a kitartása az, amit tanulni lehetett tőle: apám soha nem gondolkodott azon, hogyan kellene jól megöregedni, mert soha nem öregedett meg.”
Lopes-Szabó Zsuzsa
